Az Ikarus 60 típusú autóbuszok alvázába a padló alá Ganz villanymotort építve 1952-től trolibuszok gyártását is megkezdték. A Fővárosi Villamosvasút (FVV) trolibusz üzeme részére 1952 és 1956 között összesen 157 darab trolibuszt szállított a gyár. 
Az Ikarus a Budapesti Közlekedési Vállalattal közösen készített két trolibuszt 1974-ben: egy 260-as és egy 280-as karosz­szériába a BKV selejtezett vagy raktárban félrerakott ZIU-5-ös trolik berendezéseit szerelte (ezek a kocsik Ikarus BKV márkajelzést kaptak).  A 260-asból nem lett sorozat, annak ellenére, hogy számos paramétere kedvezőbbnek bizonyult , mint a helyette beszerzett ZIU-9-es trolibuszoknak, ám a 280-as troli változata az első 78 db -os
BKV-s sorozattal indított.

A legnagyobb darabszámban a későbbiekben is az Ikarus 280-as típus ,,felsővezetékes” variánsait vásárolták az üzemeltetők. Az Ikarus több gyártó – köztük a Kiepe, a BBC, a Hitachi, valamint a Ganz Villamossági Művek – villamos aggregátjainak be­építésével is készített bemutatókocsikat, ezek közül a nyolcvanas években újabb megrende­léseket a Ganz Villamossági Művek szaggatós elektronikájával ellát ott változat hozott. A sikeres bemutatkozást követően az NDK, Bulgária és a BKV is ezeket a járműveket választotta. A 260-as troliváltozatából 1986-ban készült mégegy  példány, ezúttal már Ganz elektronikával, ám erre a kocsira sem érkezett később megrendelés, ahogyan az Ikarus 284-esből készült tolócsuklós troli változatra sem.
A 400-as család elektromos hajtású típusaiból kisebb-nagyobb sorozatok készültek a legjelentősebbek ezek közül a BKV 15-15 darabos megrendelése a 435T és 412T típusokra , illetve a Romániába szállított 415-ös trolibusz karosszériák voltak. A 90-es évek végén egy manchesteri tenderen az Ikarus 417-es – csak tervasztalon létező – jobb kormányos troli változatával indult a gyár.