Részletes leírás: https://iho.hu/hirek/nosztalgiabusszal-bovul-a-bkv-allomanya-130218
Nagyon sokáig „pusztult” a Pongrácz úti troli-garázs udvarán, több társával együtt.
Bár „védett” járműnek lett nyilvánítva, ez a dolog mint manapság mindenre jellemző, nem hatott meg senkit.
Aztán eltűnt.
Amikor szóba került, hogy rendbe hozzák, addigra oly mértékig leamortizálódott, hogy, mint mondani szokták, „többe kerülne a leves, mint a hús”.
Néhányan úgy tudják, hogy egy hasonló korú NDK-s Ikarus 260-as trolit újítottak fel, mások szerint egy, még nem publikus származású Ikarus 260-as lett a „600-as”!
A 2010 előtti vezetés a 600-ast „elpusztították”, mint a többi muzeális értékű autóbuszait!
1991. február 14-én helyezték forgalomba ezt az Ikarus 250.98 típusú autóbuszt ANZ-426 forgalmi rendszámmal és elsőként a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került.
A 250.98-as altípus jellegzetességének megfelelően gyárilag a Tatai Hűtőtechnika TAK-200 típusú klímaberendezésével rendelkezik – mely ma is kifogástalanul működik -, majd 1996-ban, a nemzetközi forgalomban való részvétel érdekében Voith retarderrel, ABS-el és ASR-el lett felszerelve.
Az 1990-es évek második felében Szabó Sándor hajdúdorogi személyszállító vállalkozó vette meg az MTA-tól a buszt, aki 2005-ben a jármű addigi Rába D2156 MT6U motorját az Euro 2-es normát teljesítő Rába D10 UTSLL 235 típusú motorra cseréltette ki. Szabó Sándor több mint 20 éven keresztül gondozta és óvta a járművet, közben végig belföldi és nemzetközi különjáratokat teljesített vele.
2020-ban vásároltam meg tőle az autóbuszt, elsősorban megőrzési céllal, de a tavasztól őszig terjedő időszakokban alkalmi különjárati feladatokat is ellátok vele, belföldön és külföldön egyaránt.
Pinczés Rudolf
06-70-459-2722
ikarus.250.98@gmail.com
1989 sorsfordító év volt a magyar történelemben. Leomlott a vasfüggöny és kikiáltották a köztársaságot.
És ebben az évben gördült le a gyártósorról ez a különleges Ikarus 250.72 is, amelyet eredetileg a Magyar Néphadsereg rendelt meg a magyar autóbuszgyártótól. Bár a jármű évtizedeken át rejtve maradt a nagyközönség elől, a Légiközlekedési Kulturális Központnak (LKK) köszönhetően az autóbusz megmenekülhetett az utókornak.
Így bárki megismerheti, milyen komfortot és kényelmet kínáltak hajdanán az Ikarus-tárgyalóbuszok,
amelyek szinte egyidősek a legendás 200-as autóbuszcsaláddal.
Forrás: vezess.hu
1983-as Ikarus 256-os a Volán részére készült, majd selejtezése után került Németországba.
Az alapot az egykor BY 76-58 rendszámmal gályázó, 1989. december 28-án forgalomba helyezett és
2015 novemberében leállított, több mint 1,6 millió kilométert futott modell adta,
amely vázhiba miatt pihent a cég Méta utcai telepének szabadtéri parkolójában.
Az eredeti ferihegyi darab kezdetben GD 93-11, majd BU 24-21 rendszámot hordott, ráncajtóval, szovjet A és C-tengelyekkel, csővázas felnikkel, Prága automataváltóval és szívódízel Rába-MAN motorral teljesített szolgálatot.
Az már a munka megkezdése előtt egyértelmű volt, hogy
EZ A BUSZ NEM OT-VIZSGÁS KIÁLLÍTÁSI DARABKÉNT PIHEN MAJD A MÚZEUMBAN,
hanem aktív részese lesz az LKK által bonyolított, buszos reptéri látogatásoknak, így műszakilag nem az eredeti, hanem a használatot megkönnyítő legjobb megoldást igyekeztek megtalálni. Ezért a teljes vázrekonstrukciót és fényezést követően egy felújított, turbós Rába D10 UTS 150-es motort szereltek az A és B tengelyek közé, amelyhez ZF Ecomat automatát csatlakoztattak. Ezeken a változtatásokon kívül azonban éppen ugyanolyan lett a 280-as, mint volt 1980-ban: kormányzott tengelyeit SZU tengelyekre cserélték, a
BOLYGÓAJTÓK HELYETT RÉGIMÓDI RÁNCAJTÓKAT KAPOTT,
utasterében fehérre színterezték a kapaszkodókat, az eredetivel megegyező színű ülések és furnérlemezek köszöntik az utasokat. Természetesen nem a későbbi szériákra jellemző tolóajtós, fekete vezetőfülkét, hanem a fehér „ólajtós” régi kabint szerelték be, ezt egy romos példányból mentették át, miután rengeteg lakatosmunka árán újjávarázsolták.
NEM HIÁNYOZHATNAK A KORABELI, PLAFONRA TETT VÉSZJELZŐK,
a szofita izzókkal sárgásan pislákoló belső világítótestek és a pöttyös gumipadló sem. Ezzel teljesen más világ, mint a még ma futó neonos, modern szövetüléses és csúszásgátlós padlós csuklós Ikarusok.
Forrás: https://www.origo.hu/auto/20161119-ikarus-280-15-1980-bemutato.html
Az 1974-es Fővárosi Tanácsi határozat adott egy első lökést egy új trolibuszjármű tervezéséhez,
és az ekkorra már jelentősen túlfutott IK-60-asok cseréjéhez.
Még ebben az évben egy üres szóló és egy csuklós Ikarus szekrényt vásárolt a BKV,
melyeket selejtezésre ítélt ZIU-5-ösök berendezésével szereltek fel.
Ezekből lett a két új prototípus trolibusz: a későbbi 100-as és a 600-as.
Műszaki tartalomért kattints a http://villamosok.hu/troli/ik-280-100-as/index.html oldalra.
A 600-as – noha megfordult gyakorlatilag mindenhol, ahol ZIU járt – a ’80-as évek elején a 79-es vonal törzskocsija volt. Azonban ez a prospektus-fotó nem a ott készült, hanem a Százados utca és a Sport utca kereszteződésében.
Megfigyelhető a pirosra festett trilexes keréktárcsa: egy időben szokásos fényezési minta volt, sokáig lekopva látható is volt a trolikon.
Selejtezés után félreállították, hogy felújítsák a eredeti állapotára,
de végül úgy „szétrohadt”, hogy egy másik korabeli autóbuszból csinálta replikát.
A képen látható T295-ös az 1983 november 29-én beszerzett BU 88-41 frsz.-u Ikarus 260 -as.
1995 februárjában adták át a Trolibusz üe.-nek
Foto: Izsó Zoltán