Állományba ténylegesen 1976. II. 5-én vették a trolibuszt. Eredeti szándék szerint ezt a járművet egy szóló sorozat követte volna, a 100-asok mintájára. Hogy ez nem következett be, annak az volt az oka, hogy a Szovjetunió ekkorra már tömegtermelésben tudta szállítani a ZIU-9-es trolibuszokat, melyek másfélszer alacsonyabb árúak voltak a házilagosan gyártott Ikarus-nál (melyhez a villamos berendezést ekkor még csak a Szovjetunióból tudták volna beszerezni). Annak ellenére is, hogy a 600-as néhány tulajdonságában jobb volt a ZIU-nál: előnyösebb volt utastérelrendezése, jobb volt a rugózása, mely biztosabb áramszedőkapcsolatot jelentett a rázósabb utakon. Ezen túl kisebb tengelytávolsága következtében fordulékonyabb volt a ZIU-knál, jobban lehetett manőverezni vele. Emellett vezetőállásából is elmaradt a ZIU-kban szokásos hangzavar, mivel a kontaktorszekrény a padló alatti ládatérbe volt elrejtve. Megoldott volt az alkatrészutánpótlása is (az idők során nem véletlenül a budapesti ZIU-k alkatrészeiket tekintve teljesen „elikaruszosodtak”).
A járművezetők ezen tulajdonságai miatt kedvelték a 600-ast, így gyakorlatilag rendszeresen futott 19 éven keresztül. Végül 1995. VIII. 11-én selejtezték, az utolsó 100-asokkal együtt.