„Készséggel elfogadtam Belák Sándor Bátára szóló meghívását. Korábban tanúja voltam, amint felélesztette a busz Csepel motorját. Most a próbakör volt soron.
Hát mit mondjak: lehet, hogy csak azért, mert jómagam is igen kedvelem a gépjárműveket, azok motorjának hangját, bizony szívet melengető érzés volt, amikor beszállhattam a múltat idéző, az utazó közönség által csak „faros”-nak becézett Ikarus-ba.
A próbaúton, meg utána Belák Sándor elmondta az öreg járgány történetét is.
Egyszer az egyik osztálytársával versenyeztek abban, hogy ki tud többet az Ikarus-okról. Akkor nézett utána először a témának, és beleszeretett. Gyűjtötte a prospektusokat, eljárt a kiállításokra. Mára kis túlzással minden Ikarus modell paraméterét tudja, a tengelytávtól a lökettérfogaton keresztül a buszok külalakjáig.
– Elsőként modellel próbálkoztam. A magam szórakozására. Az elkészített két járgány hű mása volt az akkor futó Ikarus buszoknak. 1988-ban az Őcsényi vasútállomáson pillantottam meg ezt a „farost”. Először csak egyik modellem alanyának szántam, de később sikerült jelképes összegért meg is vásárolni. Nekiláttam a helyreállításnak. Keserves munka volt – emlékezik az elmúlt évekre Sándor. A főbb darabok beszerzése évekig tartott. Fel kellett vennie a kapcsolatot az ország különböző területein élő, hozzá hasonló megszállottakkal, akik alkatrészeket küldtek a buszhoz. Egyszóval segítették.” „- Molnár Imre, dombóvári barátom segített a villamos munkákban, a vezetékek újra behúzását, a lakatos munkákat pedig Gulyás Zsoltra bíztam. A szerkezet elkészült. A fényezést a Gemenc Volán Rt. szekszárdi műhelyében végezték. Amrein Károly, a cég vezérigazgatója felkarolta a témát. A Gemenc Volán Rt. műhelyében hozzáértő kezek – Bernhard István és Hackl János – gondozták az akkor még nagyon rossz állapotban lévő járgányt. Sok munka volt vele. Rengeteg anyag, munkaóra ment rá. Gittelni, csiszolni kellett. Majdnem három hónapba telt, míg gatyába rázták, más munkájuk mellett. Amolyan szakmai kihívásként fogták fel.
Vajon mire is lehet használni egy több, mint harminc esztendős Ikarus 55-öst? Sándor tervei között most az szerepel, hogy tavasszal levizsgáztatja és nosztalgia járatot indít. Előbb azonban támogatókat kell toboroznia, hiszen rengeteg papírt kell beszerezni ahhoz, hogy forgalomba kerülhessen a buszmatuzsálem. Bevallom, az én fantáziámat is megmozgatta, s ha engedélyt kapok a tulajdonostól, akkor az első úton felveszem a kalauz sapkát.
Egyébként az alvázszám alapján sikerült kideríteni a busz rendszámát is. GA 89-40-es rendszámmal 1966-ban állították forgalomba, mégpedig Kaposvárott.
Ott 1974-ig szolgált.”
Az újságban szereplő fotók és a szöveg: Garay Előd