MÁVAG

TR5

A Nehézipari Központ szevezésében a Mávag elkészítette
a Tr 5 jelzésű trambuszát, ami egyúttal a gyár utolsó típusa volt.

A 300 ezer Ft-ért szállított,  60 személyes, LO 5000 típus alvázzal,
5000 mm tengelytávval, hathengeres 77 kW teljesítményű Láng dízelmotorral, ötfokozatú sebváltóval épült.
A vegyes építésű, dízelmotoros alvázra szerelt karosszériát az Uhri Testvérek cég
a későbbi Ikarus Karosszéria és Járműgyár jogelődje- készítette.
Újszerű megoldásként a viszonylatjelző számot a homlokfalba süllyesztették, és alatta irányjelző táblát nem alkalmaztak.
Mivel a háború előtti autóbuszokon sok hosszúülés volt, a tervező ahol mód nyílt ezeket egyszemélyes keresztülésekké alakította át.

A Tr5-ös jellegrajza
A Tr5-ös jellegrajza

Az autóbusz hossza: 9400 mm
szélessége: 2480 mm
magassága: 2670 mm
tengelytávja: 5000 mm
ajtóelrendezés: 0 – 2 – 2
padlómagassága: 720 mm
A beépített motor típusa: LÁNG, OML674
teljesítménye: 77 kW
Alváza: MÁVAG LO-5000
Ülőhely: 22
Állóhely: 33
Fékrendszer: légnyomásos

LO 5000 típus alváz
LÁNG, OML674 motor

Az első öt kocsit a NIK képviselői 1948. január 30-án adták át ünnepélyesen
a Kossuth téren a főváros közönségének.

A Tr 5 típusból a NIK havi nyolc autóbusz szállítását vállalta.
A tervidőszak első évének végére (1948. július) az előirányzott 50 helyett már 63 közlekedett
a BSZKRT vonalain, a második fél évben a gyártás tempója fokozódott.

Az első öt Tr5-ös ünnepélyes átadása a Parlamentnél.
Tr5 átadás 1948.
Tr5 átadás 1948.
Ugyan az a kép, átrajzolva, un. Amerikai retussal.

1950. Ikarus karosszériás Tr 5.

A járművek MÁVAG LO-5000 típusú alvázzal és a Láng gyárban készült motorral épültek.
Az Ikarus a karosszériát készítette és az összeszerelést végezte.
E kocsik – ha nem is készültek új szerkesztési elvek szerint – megfeleltek az európai átlagnak,
és a nehéz budapesti forgalmi körülmények között is hosszú életűnek bizonyultak.
A FAKV-nál akkor 228 ilyen autóbusz közlekedett.

GF-506 -> GA 03-35
1950. május 26-án vizsgázott. 1963. március 31-én törölték az állományból.

A NIK, ill. az Ikarus a Magyar Néphadsereg részére is készített Tr5-t.
„Ólajtós” kivitelben készültek, egy részük a hátsó feljárónál is kétlépcsős volt,
nem süllyesztett, hanem padlószintű peronnal. 

Fényképek, rendszámok.

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.

Ikarus 260T

Az 1974-es Fővárosi Tanácsi határozat adott egy első lökést egy új trolibuszjármű tervezéséhez,
és az ekkorra már jelentősen túlfutott IK-60-asok cseréjéhez.
Még ebben az évben egy üres szóló és egy csuklós Ikarus szekrényt vásárolt a BKV,
melyeket selejtezésre ítélt ZIU-5-ösök berendezésével szereltek fel.
Ezekből lett a két új prototípus trolibusz: a későbbi 100-as és a 600-as.

Műszaki tartalomért kattints a http://villamosok.hu/troli/ik-280-100-as/index.html oldalra.

A 600-as – noha megfordult gyakorlatilag mindenhol, ahol ZIU járt – a ’80-as évek elején a 79-es vonal törzskocsija volt. Azonban ez a prospektus-fotó nem a ott készült, hanem a Százados utca és a Sport utca kereszteződésében.
Megfigyelhető a pirosra festett trilexes keréktárcsa: egy időben szokásos fényezési minta volt, sokáig lekopva látható is volt a trolikon.

http://villamosok.hu/troli/

Selejtezés után félreállították, hogy felújítsák a eredeti állapotára,
de végül úgy „szétrohadt”, hogy egy másik korabeli autóbuszból csinálta replikát.

A képen látható T295-ös az 1983 november 29-én beszerzett BU 88-41 frsz.-u Ikarus 260 -as.
1995 februárjában adták át a Trolibusz üe.-nek
Foto: Izsó Zoltán