A városi kivitelek a 200-as család és egyben az Ikarus legnagyobb darabszámban gyártott típusai voltak. Ezekben az autóbuszokban az előzőekben ismertetett modellektől eltérően a fejlesztők a motort a jármű közepén, a „B” tengely előtt a padló alatt helyezték el. Az Ikarus 180/556-os buszoknál is bevált középmotoros elrendezésre azért volt szükség, mert csak így volt lehetőség csuklós modellek kialakítására. A fekvő motor ellenére a padlószint 920 mm volt. A gyors utascserét – csökkentve a magas padlószint kedvezőtlen hatását – egyforma méretű, széles utasajtók biztosították. A pár hónapos fejlesztést követően 1970-ben elkészült 11 méteres szóló változat az Ikarus 260-as számot kapta.

Sorozatgyártása gyorsan megindult, mivel ekkor már sikerült megvalósítani a gyárban a technológiai átállást. A megbízható modell sikerére jellemző, hogy a bemutatkozását követő második évben már 2000 példány gördült ki a gyárkapun a teljes, három évtizedet átölelő gyártási időszak alatt pedig több mint hetvenezer, eltérő felszereltségű, ilyen típusú autóbusz jutott el a világ majd’ minden tájára.

Napjaink talán legismertebb típuspárját a tervezők nem a 200-as család legkorszerűbb városi autóbuszaiként tervezték, ennek ellenére a modul- és szalagszerű gyárthatóságnak az alacsony árfekvésnek, a megbízható hajtásláncnak és nem utolsósorban az Ikarus elismert vevő szolgálati ellátásának köszönhetően a világ legnagyobb
darabszámban gyártott autóbuszaivá váltak. Az autóbuszok nemcsak a volt KGST országok, hanem sok
más konvertibilis devizában is fizetőképes piac igényeit kielégítették.
A kizárólag légrugózással gyártott szóló és csuklós típus A és B tengelyek közötti távolsága és első túlnyúlása mellett az alapkivitelek hajtáslánca, a kocsiszekrény felépítése és padlómagassága is megegyezik.
A buszok kezdettől fogva a Rába-MAN D2156 típusú motorral készültek, amelyet 1993-tól a korszerűbb, Euro 1 és Euro 2 normákat is teljesítő Rába D10 váltott fel. A hazai gyártású motor mellett természetesen külföldi gyártók erőforrásaival is rendelhető volt mindkét modell.
Az Ikarus 260-asból Etiópia, Törökország és Irán részére eredeti MAN D2156, D2356 és D2866 motorral szerelt
változatokat is szállított a gyár, az Ikarus 280-asból pedig az MAN motoros kivitelek mellett készültek DAF, Mercedes és ecuadori megrendelésre Cummins motoros járművek is. Ez utóbbiak és az MAN D2866 motor esetében a beépített motor ellentétes oldalra döntése miatt a második ajtót közvetlenül az első futómű mögött helyezték el, vagy – mint például az Ikarus 280.60 jelű Cummins motoros változatnál – elhagyták.
Mindkét típushoz mechanikus sebesség váltóként először a Hajtómű- es Felvonógyár (HAFE) ASH-65 típusú sebességváltóját alkalmazták, de már a kezdetektől rendelkezésre állt a nagyobb szervizigénye ellenére is jelentős előrelépésnek számító Prága 2M70 típusú hidromechanikus automata sebességváltó, amellyel egészen 1990-ig készültek autóbuszok.
Szöveg: Gerlei Tamás, Kukla László, Lovász György
GÖRDÜLŐ LEGENDÁK
Az Ikarus évszázados története
Feltöltés alatt!