“1961-ben a mérnökök új megoldással próbálkoztak. Az autóbuszok mintájára csuklós trolibuszokat terveztek, a kísérletező kedvnek ismét a sokat próbált Ikarusok estek áldozatul, ezúttal sikerrel: a nagy befogadóképességű, kedvező menetdinamikai tulajdonságú csuklós Ikarus bebizonyította életképességét. A kocsiszekrényt bérmunkában a FAÜ Sallai Főműhely készítette, az FVV csak a villamos berendezéseket szerelte be a Pálffy műhelyben. A gépes egységet nagyjavításra kijelölt Ikarus 60 T képezte, az utánfutókat kiselejtezett MÁVAG Tr 5, majd ugyancsak Ikarus 60-as kocsikból alakították ki. A csuklós szerkezet a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár forgórakodójának golyóskoszorújából készült, amely a későbbiekben igen tartósnak bizonyult. Az első példány, a T400-as négytengelyes volt, a szóló Ikarus eredetileg T283-as jelzést viselt, amelynek villanymotorja megegyezett a többi trolibusz hajtóművével, de ebben a 16.500 mm hosszú karosszériában gyengének mutatkozott és meglehetősen lomhán mozgatta a súlyos járművet. A forgalmon kívüli próbamenetek 1961. május 8-án kezdődtek meg a műhely körüli utcákon, a hatósági vizsgára május 24-én került sor. A Városligetben ekkor zajlott a Budapesti Ipari Vásár, mely esemény reprezentatív lehetőséget nyújtott az ízléses, szép kivitelű új trolibusz bemutatkozására. A vizsga után a vásári látogatók szállítására osztották be a T400-ast, amely mindezek ellenére nem lett közkedvelt. 1967. május 20-án törölték az állományból, így 6 éves szolgálati idejével szinte tiszavirág életűnek számított. A sorozati, immár háromtengelyes kocsik közül a T401-es 1962. március 29-étől szállította az utasokat, az utolsó jármű 1964 januárjában vizsgázott a műszaki bizottság előtt.”
www.loero.hu